Általános

30+3 röpke gondolat arról, milyen az, aki valóban spirituális… Te mire törekszel?

Az érzelmek olyanok, mint a víz. Van, aki jóban van velük, és van, aki ódzkodik tőlük.

A szülők a gyermekeikben válnak halhatatlanná. Éppen ezért gyakran olyan terhek kerülnek rájuk, ami nem az övék. Mit üzen mindez nekünk?

Sokféle energiavámpír létezik. Van, amelyik jól látható, másikuk rejtőzködik. Bármiképp is szívja el az erődet, egyszer csak elfogysz, és kimerülsz tőle.

Gondolatok az Igaziról, a szerelemről, a keresésről, és a kincs valódi helyéről.

spirituálisnak mondja magát. Hogy miért? Ebben a gondolatfelhőben megosztom… Ha megérint, bizonyára van vele dolgod.

Gondolatok egy gyermektől (a belső gyermekünktől) az óvó néninek… egy olyan nézőpontból, amely talán már rég feledésbe merült. Szeretettel minden szülőnek, gyermeknek és annak, aki gyerekekkel/felnőttekkel foglalkozik.

Két tabutéma összefüggését szeretném most feltárni az olvasó elé. Az elé, aki nem csak a szemével, hanem a szívével is olvassa a soraimat, és aki elég bátor kinyitni egy hét lakattal őrzött témát: a gyászt, a veszteséget és a szexualitást.

A célok fura dolgok. Reményt és feladatot adnak nekünk. Van hová tartani, van mit remélni és van miért tenni. De vajon tényleg el akarjuk érni a célunkat? Vagy jobb, ha a cél csak cél marad, megvalósulás nélkül?