Óvó néni, figyelj rám!

Óvó néni, figyelj rám! Én okos és szép vagyok. Nézd csak, de ügyes! Figyelj rám!

Ha rosszalkodom is, figyelj, nézd, milyen erős vagyok!  Nekem is nehezen indult a napom, de én nem kaptam kávét, hogy ráhangolódjak. Sietni kellett reggel, még álmos vagyok. De nézd csak, milyen erős és bátor! Látod a félelmeimet? Látod szememben a kétségbeesést? A bizonytalanságot? Dicsérj! Segíts! Nem tudom még egyedül kifújni az orrom, segíts.

Hidd el, még kicsi vagyok, szükségem van Rád, hisz nincs itt az Anyukám. Te óvsz és vigyázol rám. Segíts délután elaludnom, elfáradtam, de nehéz mozdulatlanul feküdnöm az ágyon. Nincs nálam a kedvenc párnám. Oly hosszú az alvásidő, csak kacsints rám, bíztass, hogy milyen türelmes vagyok. S ha nem ízlik az étel, fogadd el, hogy nem szeretem. A gyomrom görcsben, ha közeledik a terítés, mert nem tudom, mit kell megennem.

Nehéz mindig azt szeretni, ami éppen van. Pedig nagyon próbálom. Érts és érezz engem. Mert Te is voltál kicsi. Mert Te is féltél, elfáradtál, hibáztál és megbántál. Kicsi vagyok, de okos és ügyes. Bíztass engem. Mert így leszek csak jó felnőtt.

Így lehetek a tűzoltód, az orvosod, a mérnököd, az elnököd. A péked, a fodrászod, a jogászod, a szomszédod. Ki megment, gyógyít, épít, erősít. Táplál, szépít, véd és vigyázza házad. Mert én is ember vagyok – csak védtelen és kicsi. Óvó néni, figyelj rám!