Energiavámpírok

Különleges lény az energiavámpír. Nem a mesék vérszívója ő, hanem a mindennapi életünk itt-ott, különböző formában felbukkanó valóságos alakja. Van, hogy nem tudod nem észrevenni – még ha nem is vagy tudatos rá, s van, hogy csak azt érzed, valami nem stimmel, de nem tudod megfogalmazni az okát. Hát íme:

Van az agresszívan és nyíltan támadó. Ő az, aki le sem száll rólad, csak mondja, csak sírja bánatát. Állandó nehézségeivel tele már a fejed. Nem tudod nem észrevenni, hiszen hangos szava, hömpölygő folyamként rád zúduló szóáradata, hűvös metsző érintése, mint sebészkés, érzéstelenítés nélkül hatol a testedbe és a lelkedbe. Nem tudod eltávolítani magadról. Egyszerűen és látványosan szívja el az életerődet. S te hagyod. Mert nem tudod, mit kezdj vele. Nem tudja és nem akarja hallani halk vagy hangos segélykiáltásodat: ELÉG!

Van a lassan behálózó, lágyan szenvedő alkat. Észrevétlenül tesz magáévá. Minden figyelemegységedet, minden szabad gyöködet megragadja. Sok pici, apró dologgal. Olyan ő, mint amikor a felső szomszédnál csőtörés van, s várod, hogy megérkezzen a nyaralásból. Addig a plafonról csöpögő víz alá türelmesen egy vödröt teszel. A vödröt minden este kiüríted, s másnap ismét türelmesen odateszed. Türelmes vagy, hiszen nyaral. Majd hazajön, s akkor minden rendben lesz. De a napok múlnak, ő pedig nem jön haza. A vödör bár pontosan ugyanolyan sebességgel telik meg minden egyes nap, számodra az idő mégis megáll. Egy pillanat, mint száz, s ebben a soha véget nem érő folyamatban kezdesz felörlődni. Nem tudod, mi a baj, pedig valójában igen. Túl sokáig voltál türelmes. És most már késő. Most már minden csepp az idegeid egy húrját pengeti, hamis hangon. Aztán hirtelen kitör belőled egy senki által (meg) nem értett robbanás: ELÉG! Te megkönnyebbülsz, a többiek pedig értetlenül néznek rád. Pedig csak egy csepp volt. Igen. Neked az utolsó.

S van az alattomosan bekúszó, rejtőzködő típus. Ő az adok-kapok tökéletesnek tűnő egyensúlya mögé rejtőzik. Pont annyit ad, amennyire szükséged van ahhoz, hogy mindent megadj neki, amire neki szüksége van. Meghallgat, ha úgy adódik, de ha neki nehézsége van – márpedig az van bőven – feltétlenül rendelkezésre kell állj. Jó hajcsár módjára rád pakolja terheit, s te, mivel kapsz a kietlen táj közepén egy csésze langyos vizet, szorgosan cipeled azokat tovább. A teherhordó állattal azonban egy „baj” van. Terheit szó nélkül csendben cipeli. Nem morog, nem ágáll. Ha elfárad, akkor egyszer csak összerogyik és kimúl. A hajcsár ilyenkor megpaskolja jó öreg barátja élettelen testét, megvonja a vállát, leszedi róla a csomagokat, és keres magának egy másik teherhordót. Neki ő csak egy szolgáló volt. Nem több, nem kevesebb. A haldokló utolsó gondolataiban azonban egy kép jelenik meg. Egy sas képe. Milyen jó is lett volna az ég királyának lenni. Hol szárnyalni, hol megpihenni. De bármi áron szabadnak lenni.