Az igazit, a nagy Őt keresed

Mindannyian az igazit keressük. A nagy Őt. Keressük egy szempárban, egy érintésben, egy szóban, arcvonásokban, tulajdonságokban. Amikor az álomvilágunkban elképzelt tökéleteset megpillantjuk, amikor a másik pótolja hiányosságainkat, amikor pont azt halljuk, amit hallani szeretnénk, akkor szerelembe esünk. A kérdés azonban az, vajon mibe szerettünk bele.

A tökéletesség látványába? Azokba a dolgokba, amik belőlünk hiányoznak, azonban a másikban megvannak? Azokba a szavakba, amiket végre valaki kimondott nekünk? Vagy csak önmagába a szerelem érzésébe? Abba a felhőtlen és gondtalan világmindenség érzésébe?

Légy éber és tudatos ezekre. Mert a tökéletesség egy idő után unalmassá válhat. A különbözőség eltaszíthat. A szavak megfakulhatnak, idővel más értelmet nyerhetnek.

Tedd hát fel a kérdést magadnak: hol van mindebből az az ember, aki ott áll melletted. Közvetít számodra valamit, egy űrt kitölt, vagy valóban ő az, akire vártál, mert ő az, aki a saját teljességedet még teljesebbé teszi?

Ha megtalálod magadban azt a hiányzó részt, amit valaki másban keresel, már nem fogod keresni többé. Jelen lesz az életedben, Te pedig megélheted a teljességet. Így könnyeddé válsz, s ebbe a könnyed teljességbe érkezik meg Hozzád az igazi Társad.

Ha tovább olvasnál...

Scroll to Top