Légy óvatos azzal, aki…

Légy óvatos azzal, aki spirituálisnak mondja magát. Aki valójában az, nem hangoztatja, hanem éli példaértékűen az életét. Ez nem azt jelenti, hogy nem hibázik, nem téved. Egyszerűen azt jelenti, hogy elismeri tévedéseit, és a másik bántása, okolása, és a sértődés helyett visszanéz önmagára. A hibát tapasztalattá formálja, és legközelebb igyekszik jobban csinálni.

Légy óvatos azzal, aki spirituálisnak mondja magát. A spiritualitás díszes selyempapírjába csomagolja kritikáját, ítéleteit. Az elfogadás helyett a bújtatott lenézés és felsőbbrendűség árad szavaiból. Mert az elfogadás egyenrangúságot feltételez. S aki valóban spirituális, az szemlélete és tudása miatt nem kicsinyli le a másikat.

Légy óvatos azzal, aki spirituálisnak mondja magát. Majd én meggyógyítalak Téged. Majd én megmondom, megmutatom Neked. Nálam van a bölcsek köve – gondolja, a lelke legmélyén, még ha ki nem is mondja. Álszerénység mögé bújtatja spirituális nagyképűségét.

Légy óvatos azzal, aki spirituálisnak mondja magát. Neki nem kell a földi világ alantas dolgaival foglalkozni. Takarítani, elpakolni, rendben tartani. Neki megjár,hogy kiszolgálják érdeme és érdeke szerint. Neki megjár a tisztelet, hisz tud ‘valamit’.

A spirituális ember nagy úr. Uralkodik a világ felett. Hatalma van, ő tudja az Igazságot. Ő maga az Igazság. Mert a  spiritialitás bélyegét hordja magán. S hogy ki ragasztotta rá? Hát a három király: az önbizalomhiány, a kisebbrendűség és az önigazolás. Így él a kiválasztottság és különlegesség illúziójában, mint ahogy a cirkusz, magát viccesnek és egyedülállónak gondoló bohóca.

Légy hát óvatos azzal, aki spirituálisnak mondja magát.

Ha tovább olvasnál...

Scroll to Top