A Belső Gyermek titka
Boldogság és Belső Gyermek… Tyúk vagy tojás… Örök körforgás. S hogyan kapcsolódik mindez a sokak által áhított kreativitáshoz?
Általános
Szenvedély – pusztít vagy épít?
Van az a lendület, amelyik bizonyos helyzetekben vonzó, erőt sugárzó, izgalmas. Ez szenvedély. S van, amelyik zúg, tombol, lángszóróként tarol. Ez is szenvedély. Miért van az, hogy ugyanaz az érzelem bizonyos helyzetekben áldás, a másikban átok?
A gyászoló gyűlölete
Amikor veszteség ér, nehéz. Hazudik, akik azt mondja, nem. Vagy magának vagy másoknak. A veszteség hiába hoz újat, akkor is el kell gyászoljuk magunkban a múltat, a lehetőségek elvesztését.
A 70-es férfiak csodája
Egyre többször találkozom 70 év körüli férfiakkal. Tanácsadáson, egy baráti beszélgetésen, a halálos ágyukon. Nézem munkától megkeményedett kezüket, megpróbáltatásoktól megfáradt arcukat, elrejtett érzelmektől könnyes szemüket.
A hiány fájdalma
A hiány fájdalma egy semmihez nem fogható marcangoló érzés. Először csak a szívet, aztán ha nem figyelünk rá, az elmét is felemészti. Mi az, hogy felemészti? Szétszedi, szétszaggatja, sejtenként tépi ki belőle a lényeget.
Veszteségek árnyékában
A fel nem dolgozott veszteségeink a legnagyobb láthatatlan ellenségeink. Pókhálóként tekerednek körénk, elzárva bennünket az életörömöktől, a szeretetteljes kapcsolatoktól. Megtagadunk és elutasítunk embereket, lehetőségeket. Elhitetjük magunkkal, hogy az adott pillanat és helyzet kilátástalan, rossz, nem a miénk, nem jár.
Mélységek és magasságok
Amikor szerelmes leszel valakibe, ösztöneid vonzanak hozzá. Megszerezni, egyesülni, leszakítani az almát. Beleszerelmesedsz, de nem szeretsz bele. Mert igazán szeretni valakit nem csak erényeivel és előnyeivel kell, hanem hiányosságaival és gyengeségeivel együtt.
A gyász lélektanáról
A napokban néhány alkalommal csak ennyit hallottam a telefon másik végéről, vagy ezt olvastam az SMS üzenetekből: Meghalt Anyu. Meghalt Apu. Elveszítettük őt. A halál sosem kopogtat jókor. Akkor is, ha az egy kapu egy másik világba. Mert itt maradunk mi, a saját hiányunkkal. Egy soha nem pótolható űrrel a szívünkben.