Egyperces
Nehéz összefoglalót írni erről az egypercesről. Inkább olvasd el…
Majd. Most. Lehet. Lehetett volna. Hagyod, hogy elmenjen melletted az élet? Vagy inkább a jelen pillanat örömeit választod? A mérték… és az a fránya idő…. a rohanó világ és a soha vissza nem hozható múlt, jelen, jövő.
Van az úgy, hogy a dolgok elcsúsznak. Más és más lelkiállapotban vagyunk és ez az egyik fél számára fájdalmas lehet. A felgyorsult világ elválasztja egymástól az embereket. Vajon van még visszaút? Miképp? Hová?
Az örökség feletti vita elválaszt. Azonban valójában sosem a pénzről szól, hanem a háttérben megbújó történetekről, sérelmekről. A novella főhőse, Zoltán sincs más helyzetben.
Mi az, ami miatt a nők szinte zsákméretű táskával járkálnak? Mit rejt a nagy „szatyor”? S mi történik, ha épp csak egy kis ridiküllel indulnak el? Szórakoztató, irónikus vagy valóságos?
Van, amikor a latyakos, szürke télben a vártnál fényesebb és ragyogóbb kincset találunk. Egy karácsonyi lovagot. Én így jártam. Valós történet. 2021. december 26. Pécs, Mecsek
Amikor egy tárgy életre kel, sokkal többet mesél el a világból, mint amit bármelyikünk tudhat. A novella egy bevásárlókocsi különös világáról mesél. S talán az olvasó is megtalálja benne önmagát.
Van, amikor nehéz, van, amikor feladnád. Azonban ha van melletted egy szerető ember, akkor felcsillan a remény, hogy megoldásra találj. Ez a feltétel nélküli szeretet ereje. A novellában pedig egy férfi története.
A novellát a 2021. augusztusi görögországi tüzek ihlették. A kérdés jóval túlnyúlik az erdőtüzeken. Globális kérdések előfutárai. Gondolatok egy őslakos szemszögéből.
Vannak különös találkozások. Olyanok, amelyeket a sors hívott életre, és amelyek lehet, hogy csak néhány alkalomra voltak hivatottak, mert nekik a halál vetett véget. Ez a novella is egy ilyen találkozásról szól.