Egyperces
A férfi odalépett hozzá. Erős karjait a nő dereka köré fonta és magához húzta finoman. Bízott benne, nem ez lesz az utolsó ölelés. Azonban a férfi nem tért vissza. Hiába várt rá a nő évtizedekig. Aztán jött a hír: a művész nem alkot többé.
Ahogy a nő a kiállított festményeket nézte, régi emlékek tolultak elő benne. A képeken közös titkos találkozóik pillanatait látta viszont. De ha ilyen emlékezetes volt, miért tűnt el? A művészek már csak ilyenek – gondolta – önmaguk teremtette szenvedésből alkotják remekműveiket.
Ha tovább olvasnál...
Majd
Majd. Most. Lehet. Lehetett volna. Hagyod, hogy elmenjen melletted az élet? Vagy inkább a jelen pillanat örömeit választod? A mérték… és az a fránya idő…. a rohanó világ és a soha vissza nem hozható múlt, jelen, jövő.
Csak egy kávé
Van az úgy, hogy a dolgok elcsúsznak. Más és más lelkiállapotban vagyunk és ez az egyik fél számára fájdalmas lehet. A felgyorsult világ elválasztja egymástól az embereket. Vajon van még visszaút? Miképp? Hová?