Női táska – egy kis “insight”… (betekintés)
“Mi a csudának hurcolnak a nők akkora táskákat? Sosem találnak meg benne semmit…” – hangzik el a mellettem ülő férfi szájából kissé gúnyosan, miközben a felesége egy kisebb nylonzsák méretű táskában kotorászik.
Zavartan nézek le a kezemben szorongatott ridikülre. Kb 20×25-ös. Ez ma kicsinek számít, állapítom meg. Közben látom, hogy a férfi kényszeredetten rám mosolyog. Összenézünk. A kényszervigyor váratlanul megjelenik az arcomon.
Elfordítom a fejem, és a női táska rejtelmeibe mélyednek a gondolataim. Emlékszem, nekem is kihívást jelentett belepakolni minden lényegeset a kis kézitáskámba. Szeretem a kis táskákat.
Közben a férfi csak nem hagyja abba. Tovább szapulja az asszonyt. Kezd kissé zavaró lenni. Gondolatban elképzelem, amikor bezzeg jól jön az a sok benne rejlő kacat:
- Anyukám, van egy rágód/tiktakod/bármi, ami mentolos? Olyan hagymaszagom lett az ebédtől.
- A fenébe, ez a francos pöcök felvágta az ujjam. Van egy ragtapaszod?
- Végem van ettől az allergiától. Hoztál elég papírzsebkendőt?
- Lehúzza a nadrágzsebemet a kocsikulcs. De akkor már a pénztárcámat is tedd el!
- Van nálad kézfertőtlenítő? De sima törlőkendő is jó lesz.
- Jaj, az olvasószemüveged csak elhoztad, nem látom az árcimkét. Szemüvegtörlőt is kérhetek? Megfogtad a lencsét!
- Maszkod van? Mármint még egy. Amit még nem használtál. A kocsiban maradt az enyém.
- Finom volt a gyros, de persze az utolsó falat mindig a fogam közt ragad. Van nálad fogselyem? Vagy fogpiszkákó. A múltkor a tollheggyel is kijött!
- Apropo, toll. Összeírnám a bevásárlólistát, amíg itt zötyögünk. Papírt is adj hozzá, kérlek. Unikornisos notesz? Hát ez?
- Kis kézkrémed van esetleg? Kiszáradt a kezem a kézfertőtlenítőtől.
- Azt hiszem, lement a vércukrom. Van nálad egy szelet müzli vagy cukorka? Bármi megteszi!
- Ez a front kikészít. Adj légyszi egy fejfájáscsillapítót. Görcsoldó is jó lesz. Víz van hozzá?
- Vedd elő azt a sokszorhasználatos bevásárlószatyrot, amit annyira akartál. Azt a kis piros pöttyöset, tudod, azt az egész kicsire összehajtogatható nylon táskát.
+1. Hát nem hiszem el. Elkezdett esni. Pont most. Remélem, eltetted azt az összecsukható kis esernyőt, amit anyád hozatott Kínából az öcséddel.
És akkor még nem beszéltem azokról a dolgokról, amik mindenképp női táskába valók, na meg, amik nem, de hátha atomtámadás lesz: betét/tampon, cserebugyi, tartalék harisnya, alap smink cuccok, dezodor/parfüm, fésű, hajgumi, egyéb gumi ugyebár…, fülhallgató, telefontöltő, borotva…
Ja és kocsikulcs, telefon, pénztárca…
Ha tovább olvasnál...
Majd
Majd. Most. Lehet. Lehetett volna. Hagyod, hogy elmenjen melletted az élet? Vagy inkább a jelen pillanat örömeit választod? A mérték… és az a fránya idő…. a rohanó világ és a soha vissza nem hozható múlt, jelen, jövő.
Csak egy kávé
Van az úgy, hogy a dolgok elcsúsznak. Más és más lelkiállapotban vagyunk és ez az egyik fél számára fájdalmas lehet. A felgyorsult világ elválasztja egymástól az embereket. Vajon van még visszaút? Miképp? Hová?