A mindennapok tapasztalata hívta életre azt, hogy tisztába tegyünk néhány alapvető fogalmat. Azokat, amelyek az évszázadok során más értelmet nyertek. Artúr király lovagjai még ismerték ezek jelentését. Ma már csak kevesen. Mik ezek és mit jelentenek?
Láttál már nőt maga alatt lenni? Eszik, haszontalan dolgokat vásárol, barátnőzik, sír, kényeztető programra fizeti be magát… De mit csinál egy férfi? Iszik, eszik, kártyázik vagy online játszik, sportol, szétdolgozza magát.
Nap mint nap találkozom pasikkal, férfiakkal és Férfiakkal. Tanácsadásokon, tanfolyamokon, a Kerekasztal Lovagjai csoportban, egyéni kezeléseken. S olyan, mintha a nők (nem csajok, mert ők nem értik, mi zajlik, és nem Nők, mert ők nem tesznek ilyet) lemondtak volna róluk.
Egy férfi kliensem megkérdezte egyszer, hogyan látom őt… Talán Te is magadra ismersz, és lesz benne olyan, amiből meríteni tudsz… Olvasd szeretettel.
Zokog, némán tűr, őrjöng, túlkompenzál (agyonissza, agyondolgozza, kizsigereli magát). Sokféle módot talál a férfi vesztesége(i) valamiféle kifejezésére. A környezet mindeközben inkább három lépés távolságot tart tőle, nehogy megzavarja ezt az amúgy is viharos létállapotot.
Nemrég igen megbántódtam valamin… Dúltam-fúltam, bosszankodtam. És amikor, úgy fél óra elteltével kezdett alábbhagyni kezdeti forrongásom, eszembe jutott a mondás: „Idegeskedni annyi, mint büntetni magunkat mások hülyesége miatt.” Mi is a stressz? Mi is az idegeskedés?
Van az a lendület, amelyik bizonyos helyzetekben vonzó, erőt sugárzó, izgalmas. Ez szenvedély. S van, amelyik zúg, tombol, lángszóróként tarol. Ez is szenvedély. Miért van az, hogy ugyanaz az érzelem bizonyos helyzetekben áldás, a másikban átok?
