Nap mint nap találkozom pasikkal, férfiakkal és Férfiakkal. Tanácsadásokon, tanfolyamokon, a Kerekasztal Lovagjai csoportban, egyéni kezeléseken. S olyan, mintha a nők (nem csajok, mert ők nem értik, mi zajlik, és nem Nők, mert ők nem tesznek ilyet) lemondtak volna róluk.
Minap egy vezetőképzésemen, ahol a résztvevők több, mint háromnegyede férfi volt, egyszer csak előkerült a kedvenc témám: Férfiak és a sérülékenység. Erről szól legfrissebb bejegyzésem.
Épp a kórházból jövök. 42 éves jó barátom fekszik bent. Teljes bizonytalanságban, hány nap még az annyi. Ahogy kilépek az ajtaján, sietősre veszem a lépteim. Fel sem nézek, le a lépcsőn, ki az ajtón, a parkolóban már szaladok. Alig várom, hogy a kocsiba érve utat engedjek a fájdalomnak.
Olyan sok minden történik velünk nap, mint nap. De vajon elgondolkozunk a velünk történő események üzenetén, jelentőségén? Vagy csak akkor állunk meg, amikor valami meghökkentő, sokkoló, szomorú történik?
Szeretet, megbocsátás – egyre többet hallani és olvasni őket. De mit is jelentenek ezek a hangzatos szavak?
Megtanultuk lassan, hogy aki segítséget kér, gyenge. Aki segítséget kér, nemcsak gyenge, hanem kicsi is, és a nagyobbtól, erősebbtől tud csak kapni. S ki akar kicsi és gyenge lenni? Nyilván senki… Akkor mégis mi a megoldás, hogy a terhek súlya alatt ne roppanj össze, és ha magad nem tudod megtartani, legyen, aki megtámaszt?
