Zokog, némán tűr, őrjöng, túlkompenzál (agyonissza, agyondolgozza, kizsigereli magát). Sokféle módot talál a férfi vesztesége(i) valamiféle kifejezésére. A környezet mindeközben inkább három lépés távolságot tart tőle, nehogy megzavarja ezt az amúgy is viharos létállapotot.
Azt hallottam minap, hogy milyen puhány a mai férfi, mert elérzékenyül, könny gyűlik a szemében, nem bírja a fájdalmat. Bezzeg a középkor lovagjai mennyire jól tűrték a megpróbáltatásokat. Kemények voltak, kint aludtak a csillagos ég alatt, megvívták a harcukat a hideggel és az ellenséggel.
Mindenféle férfivel találkoztam már. Érzéketlen, mindent tűrő; lavírozó, dönteni nem merő; cuki, humor mögé rejtőző; sikeres, kapálni is Hugó Boss-ban járó; nagyzoló, hencegő; csendes, rettegő; bizalmatlan, állandóan visszakérdező; hangosan gesztikuláló, lenyomni akaró; félelemkeltő, bántalmazó; és azok, akiket én folyton síró férfiaknak hívok.
Néhány évvel ezelőtt egy számomra fontos ember ügyének megvalósulásáért felajánlottam egy egyhónapos kávéböjtöt. Izgalmas kihívás volt, mert a kávé nekem én-idő. Amúgy pedig szeretem is. Nos, idén újra megkíséreltem. Tanulságos volt.
