Az elfogadás fogalmával, jelentésével és megértésével a mai napig vannak nehézségek. A kivitelezésével így hát még inkább. Ha talán megfordítjuk, és először „csináljuk”, éljük, akkor érteni, érezni is fogjuk. Tehát akkor mi is az elfogadás? S mit is kell csinálni, hogy ne haljunk bele?
Szeretet, megbocsátás – egyre többet hallani és olvasni őket. De mit is jelentenek ezek a hangzatos szavak?
A fel nem dolgozott veszteségeink a legnagyobb láthatatlan ellenségeink. Pókhálóként tekerednek körénk, elzárva bennünket az életörömöktől, a szeretetteljes kapcsolatoktól. Megtagadunk és elutasítunk embereket, lehetőségeket. Elhitetjük magunkkal, hogy az adott pillanat és helyzet kilátástalan, rossz, nem a miénk, nem jár.
