Női légvárak, rózsaszín illúzió

A nőknek magas elvárásai vannak a férfiakkal kapcsolatban. Legyenek jóképűek, jól szituáltak, sikeresek, címzetesek, sportosak, kedvesek, jó szeretők, jó családapák, jó férjek, intelligensek, érzékenyek, hűségesek és a többi. Ugyanakkor izgalmas kalandorok, spontán ötlettől vezérelt mágikus lények.

S akár mindezt meg is kaphatják – de aligha egy férfi személyében.

Azok, akik elsőrendű családapák, ritkán tudnak a vad hódító szerelmes szerepében tetszelegni. A békés és érzékeny fajta nehezen tud az a kalandor lenni, aki bármikor „elrabolja a királylányt”.

S vajon hogyan várhatjuk a kalandortól, hogy tollat négykor eldobó, gyermekéért (ha van neki) az oviba, suliba lelkesen szaladó apuka legyen? Hogy a hétvégi motorozás helyett kint a kertben tevékenykedjen?

Persze szét lehet szedni a példáimat, és bizonyára elvétve találunk is nagyszerű apa-kalandorokat vagy kalandor-apákat, de ez ritka. Hiszen kétféle személyiségdinamika alapvető különbségei az egyes életterületeken másképp jelennek meg.

Miért jó a nőknek mégis ilyen illúziókat kergetniük? Hogy amikor épp arra van szükségük, mindig készséges apa-típus legyen mellettük, s amikor úgy van igényük, egy vad kalandor hódítsa meg a szívüket?

Mert tökéletes meseországban szeretne élni mind. Azonban ők maguk sem tudják, mit jelent valóban férfinek és nőnek lenni. S mindaddig, amíg a másik felé támasztunk magas elvárásokat, nem kell szembesülni saját hiányosságainkkal.

Ha tovább olvasnál...

error: Védett tartalom!
Scroll to Top