Egyszer valamikor kötelező olvasmány volt. Értettük, amennyire akkor érthettük. Azonban a mű mélyebb üzenetét talán a „negyven pluszosok” sokkal jobban értik. Vagy érzik?
Miért olyan sikeres és miért olyan aktuális ma (is) a Pál utcai fiúk? Ahogy a szabadtéri székek egyikéről elnéztem a regény ma esti színházi előadását, rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. De az lehet, hogy mindez a sok kérdés egyetlenegybe is belesűríthető.
Ott van Boka, a grund kapitánya. Vele az emberei, Kolnay, Csele, Csónakos, Barabás és még sokan mások. Egyetlen kincsük a kor sanyarú körülményei közt a grund. Egy talpalatnyi föld, ami az övék, és amin a saját maguk által kreált világot élhetik saját szabályaik szerint.
S ott van Áts Feri, a füvészkert ura. Egy kemény(kedő), erő(szako)s, fiú, aki a Pásztor fiúkkal és a vörösingesekkel a háta mögött áll állandó hadban a „mi” fiainkkal, a Pál utcaiakkal.
S ott van valahol a történet közepén Nemecsek. A félénk, bátortalan fiú, aki tetteivel vívja ki, hogy nemecsek-ből NEMECSEK-ké váljon. Akár élete árán is a grundért és a társaiért.
Rengeteg szép üzenete van a darabnak. Hol könnyed, hol szívbemarkoló pillanatokkal. Engem mégis egy dolog foglalkoztat, ahogy a hömpölygő tömeggel együtt lassan és csendben elhagyom a nézőteret. Hogyan tudtak a “háborúzás” ellenére mégis becsületesek és (m)értéktartóak maradni? Gerébnek nemet mondani, az árulóknak hátat fordítani? A harcban is tisztességesnek lenni? Az ellenfél győzelmét elismerni? Egymás embersége előtt fejet hajtani? S a kis Nemecsek példája előtt méltón tisztelegni?
Hol vagytok Bokák, akik véditek a grund becsületét? Hol vagytok Áts Ferik, akik még ha kóstolgatjátok is a másik javait és erejét, tudjátok, hogy hol a határ, hol a becsület, és mi az adott szó? Hol vagytok Nemecsekek, félősökből bátrakká váló bajtársak? S vajon hol vagytok Geréb Dezsők – Ti, akiket a hagyományos értékrend szerint kirekesztene a világ?
Mi történt a világgal Molnár Ferenc óta? Vagy talán mindig is ilyen volt, csak az író üzenni akart nekünk? S vajon meghalljuk-e az üzenetét? Ma, holnap, holnapután?
Ők, a Pál utcai fiúk és valahol a füvészkertiek is, mind Kerekasztal Lovagok voltak – csak egy másik korban. Egy másik világban. A könyv lapjain örökké azok lesznek.
Az a 21 férfi színész pedig, aki ma a színpadon szívből átélhette mindezt, szintén az. Még ha csak erre a 3 órára is… Hála és köszönet érte!!! (Veszprém, 2018.08.18.)
(Megjegyzés: írásom nem célzás. Nem politikai vagy hitbeli kérdéseket, hanem a világ morális értékrendjére vonatkozó gondolatokat oszt meg. Kérem ezért az olvasókat, kíméljenek meg a gyűlöletkeltő, lázító és szitkozódó hozzászólásoktól, és viselkedjenek Pál utcai fiúk módjára – akik bár néha hibáznak, néha elbuknak, de mindig visszatekintenek önmagukba, és belső tartásukhoz igazodva szólnak a becsület nyelvén. Köszönöm.)