A hatékonyság, mint fogalom ma már mindennapos a vezetők körében. Beszélünk róla, olyan gyakran használjuk szinte, mint az „és”-t vagy a „vagy”-ot. De tudjuk vajon, miről beszélünk?
A hatékonyság szó már önmagában üzen: hat-ékonyság. Hat. Hatunk a rendszerre. Hatással vagyunk másokra. S itt most nem a racionális hatékonyságról beszélek – arra ott vannak a mérnökök, gyakorló közgazdászok, folyamat szervezők, pénzügyi szakemberek.
Az emocionális hatékonyság legalább ilyen fontos. Hiszem, hogy az, hogy a kollégákkal tisztelettel bánunk, figyelünk rájuk, sokkal hatékonyabb, mint ha spártai módszerekkel, a megfélemlítés eszközeivel „hatunk” rájuk. Az emberek alapvető tulajdonsága, hogy szeretnek jót tenni, adni, alkotni. S a mindehhez kapcsolódó pozitív érzéseket megélni. Ahogy a mondás is tartja, adni öröm.
Nincs rá szükség, hogy kényszerítsük őket, főnökként irányítsunk, félelmet generáljunk, hibáztassunk, hatalmat gyakoroljunk.
Főnökből vezetővé kell válnunk.
Tanulni és tanítani. Lelkesnek lenni és lelkesíteni. Az „én” helyett a „mi”-ben gondolkozni. Példát mutatni. Adni és kéni, s nem utolsó sorban megköszönni. Támogatni. Kifogások helyett a megoldást keresni. A tiszteletet kiérdemelni. Mert azt kivívni nem lehet. Csak kiérdemelni.
Az agyunkat nagyrészt bal agyféltekés, logikus, racionális gondolkodásra használjuk. Szívünket pedig arra, hogy érezzünk. Pedig biológiailag az agyunk az irányító központ. Engedd, hogy az agyadban zajló folyamatok ne csak az elmét szolgálják, hogy csak gondolkozz.
Érezz is. Ne csak érts, érezz.
Ember vagy, s emberek vesznek körül. A legnagyobb kincsünk a képességünk, a kapcsolataink.
S a legnagyobb emberi igény a biztonság igénye. A fizikai és az érzelmi biztonságé. Tudnod kell mindkettőt adni és elfogadni. A gyermek is biztonságban fejlődik a leghatékonyabban.
Egyik kedvenc íróm és előadóm, John C. Maxwell így írja:
„A vezetés nem jog, hanem kiváltság.”
„Folyamatosan ki kell érdemelnünk. A vezetés folyamat, nem pedig pozíció.”
„A vezetés nem címekről és a saját irodáról szól, hanem arról, hogy miként lehetsz hatással másokra.”
s „a nagyság ára a felelősség” (Churchill). De ez egy másik írás témája lesz.
Nelson Mandela szavaival búcsúzom: „Tudod, a jó vezetőnek vészhelyzetben az első sorban a helye. De amikor ünneplés van soron, a jó vezető a terem hátsó részében marad. Ha szeretnél együttműködni a körülötted lévő embertársaiddal, akkor éreztesd velük, hogy fontosak. Azáltal, hogy Te magad alázatos vagy.”
De ne keverd össze az alázatot a megalázkodással! Az alázat – tisztelet önmagad és a másik iránt.