Gondolatébresztők

Hányan keresik a nagy Ő-t, az ideális társat. Talán te is így vagy ezzel. De tudod-e, milyen az ideális számodra?

Hányan szeretik a saját drámáikat, amelyben ők a főszereplők. Acélos mellvértben vagy épp bohócsipkában állnak fent a színpadon, várják a vastapsot, és nem akarnak lelépni.

A tökéletesség óriási elvárásokat támaszt. Az elvárások alatt pedig össze lehet törni. S vajon milyen joggal várod te magad tökéleteset?

Hazudhatsz bárkinek. Vagy rájön, vagy nem. Még magadnak is hazudhatsz, és még ez is rendben van. Hiszen nem feltétlenül rossz szándékból teszed, talán nem is tudatos önmagad félrevezetése.

Mindenki mindenkivel összepasszol, és senki senkivel. Nincs is olyan, hogy igazi. Vagy mindenki az lehet. Mert az igaziság benned születik meg.

A kalandfilmekben oly gyakori jelenet bizonyára ismerős számodra is: lovas katonák hurcolják el a „gonosztevőt”, csuklóit kötéllel egymáshoz szorítva, bőrébe a húsig hatol a fájdalom.

Azt gondolod, nem tudsz teremteni? Azt gondolod, ez talán valamiféle kiváltság, képesség?

Kigondolod, megteszed, lesz. Leírva végtelenül egyszerűnek tűnik. Az is.

Sokkal könnyebb egy rózsaszínre festett világban élni, tele illúziókkal és légvárakkal, mint a valóságot meglátni és szembesülni azzal, ami van.

Az ember a komfort zónáján belül érzi magát a legjobban. Ha nem így lenne, nem lenne ebben a zónában.