A szeretet mindenkiben jelenlévő érzelem. Nem mérhető és nem minősíthető. A szeretet végtelen. De honnan tudom, hogy szeretnek? Honnan tudja a férjem, a feleségem, a gyermekem, vagy bárki más, hogy szeretem? Gondolatok – nem csak a szeretetnyelvekről…
Az áldozattá válás egy nagyon mély folyamat, amely erős önbizalomvesztéssel jár. A bántalmazás, mint ahogyan a gyász is, tabu téma az emberek között. Mire valaki eljut oda, hogy ezt megossza másokkal, már nagyon hosszú és mély traumán esett keresztül.
Ne menj oda! Ne nyúlj hozzá! Ne csináld! Ne rosszalkodj! Ne szaladj! Ne mássz fel! Ne! Ne! Ne! Hányszor hallottuk gyerekkorunkban, vagy akár mondjuk mi magunk is csemeténknek egy nap? Sokszor? Néha? Sosem? Hogyan lehetne másképp?
Nem csak látom, tapasztalom is, hogy mióta okostelefonok vannak, a maguk instant univerzumával, a kapcsolatok sorra siklanak ki, csúsznak szét, dőlnek össze. Viber, messenger, egyebek…
Ha a gyermekemet bármilyen kérdőíven jellemeznem kellene, az első reakcióm az lenne, hogy leírom: bátor, szorongó, mosolygós, kedves, szorgalmas, lusta, rendszerető, stb. Cikk nem csak szülőknek…
Néhány évvel ezelőtt egy számomra fontos ember ügyének megvalósulásáért felajánlottam egy egyhónapos kávéböjtöt. Izgalmas kihívás volt, mert a kávé nekem én-idő. Amúgy pedig szeretem is. Nos, idén újra megkíséreltem. Tanulságos volt.
Érzelmek – mindannyiónkban megbúvó apró cseppek. Amelyek néha óceánokká dagadnak. Néha tartják még magukat medrükben, néha kicsordulnak. Néha háborognak, néha a Nap sugarait visszatükrözve csillognak. Te hogyan bánsz velük?
Vannak a „kis barátok” és vannak a barátok. Az előbbiek azok, akiknek jó a társaságában lenni, jókat lehet nevetni, beszélgetni mindenféle dolgokról. S vannak a barátok, akiknek a jelenléte valami különlegessel ajándékoz meg – bármilyen sűrűn is találkozzunk velük.
Bármennyire is tökéletes szülő szeretne lenni valaki, miért van az, hogy a gyermeke mégis felnőve érzelmi sérülésekről jelez vissza?
Megtanultuk lassan, hogy aki segítséget kér, gyenge. Aki segítséget kér, nemcsak gyenge, hanem kicsi is, és a nagyobbtól, erősebbtől tud csak kapni. S ki akar kicsi és gyenge lenni? Nyilván senki… Akkor mégis mi a megoldás, hogy a terhek súlya alatt ne roppanj össze, és ha magad nem tudod megtartani, legyen, aki megtámaszt?
