Fogadd el, hogy neki is megvan a saját útja!
A kalandfilmekben oly gyakori jelenet bizonyára ismerős számodra is: lovas katonák hurcolják el a „gonosztevőt”, csuklóit kötéllel egymáshoz szorítva, bőrébe a húsig hatol a fájdalom.
A kalandfilmekben oly gyakori jelenet bizonyára ismerős számodra is: lovas katonák hurcolják el a „gonosztevőt”, csuklóit kötéllel egymáshoz szorítva, bőrébe a húsig hatol a fájdalom.
Azt gondolod, nem tudsz teremteni? Azt gondolod, ez talán valamiféle kiváltság, képesség?
Kigondolod, megteszed, lesz. Leírva végtelenül egyszerűnek tűnik. Az is.
Sokkal könnyebb egy rózsaszínre festett világban élni, tele illúziókkal és légvárakkal, mint a valóságot meglátni és szembesülni azzal, ami van.
Az ember a komfort zónáján belül érzi magát a legjobban. Ha nem így lenne, nem lenne ebben a zónában.
Lehet-e jól szeretni? Vagy csak szeretni lehet? S ha szeretsz, vajon honnan tudja a másik?
A célok fura dolgok. Reményt és feladatot adnak nekünk. Van hová tartani, van mit remélni és van miért tenni. De vajon tényleg el akarjuk érni a célunkat? Vagy jobb, ha a cél csak cél marad, megvalósulás nélkül?
Mi is a szeretet? Kinek mit jelent? Szó vagy tett? Szó és tett? Egy csokor virág vagy egy kedves szó? Odaadás? A választás lehetősége? Szabad akarat? Önkéntes szolgálat? Önzetlenség?
Szerelmi bánatban szenvedsz? Összetört a szíved? Adj 11 hetet magadnak, hogy tapra állj! Ezt állítja egy kutatás. Nézzük csak…
Nemrég igen megbántódtam valamin… Dúltam-fúltam, bosszankodtam. És amikor, úgy fél óra elteltével kezdett alábbhagyni kezdeti forrongásom, eszembe jutott a mondás: „Idegeskedni annyi, mint büntetni magunkat mások hülyesége miatt.” Mi is a stressz? Mi is az idegeskedés?